Z generációs sztárokról szólt az idei téli olimpia, egészen konkrétan a jégen írták át a történelmet a huszonéves sportolók. Az esemény óta már fogalommá vált Alysa Liu-effektusról már korábban írtunk, mivel egyszerűen nem lehetett nem észre venni azt a különleges hatást, amit performanszaival gyakorolt az emberekre. Liu olimpiai győzelme amiatt is igen látványos volt, ahogyan az megtörtént. Hiszen a sportoló minden mozdulatából a teljes erőfeszítés nélküliség tükröződött. Szenvedéllyel és magától értetődő profizmussal hozta le minden programját. Érződött, hogy megbékélt minden múltbéli fájdalmával, még azok is világi nyugalmat láttak Liu arcán, akik nem ismerték előtörténetét. Varázslata pont abban rejlik, hogy nem játssza meg magát egy pillanatig sem, senki kedvéért. Nem feszül rá feladataira, hanem tudatosan, önmagát előtérbe helyezve csinál végig mindent, hogy elérje céljait.
Ebben nagyban hasonlítanak Laila Edwards-zal, aki azonban mondhatni későn, egyetemista korában tudott profibb babérokra törni. Ám ez a jéghoki velejárója, arról nem is beszélve, hogy színes bőrűként még nagyobb fába vágta a fejszéjét; már juniorként, 2022-ben az U-18-as világbajnokságon pótkapitány volt. 2023-ban beválogatták a női jégkorong-válogatottba, ezzel ő lett az első fekete nő, akinek ez sikerült a profi ligában. Korábban Blake Bolden is megpróbálkozott ezzel még a 2010-es években, azonban mindig volt egy-egy meggondolatlan mozdulata, amelyek miatt elhasalt. A sportoló azóta már visszavonult, ám előszeretettel követi nyomon sportága megmozdulásait, így Edwards karrierjét is. A következőképp nyilatkozott a 22 éves tehetségről: „Amikor nem sikerült megvalósítanom az álmaimat, az olyan volt, mintha átadtam volna a stafétát, hogy inspiráljam a fiatal színes bőrű lányokat, hogy nagy álmokat szőjenek. Tudva, ki Laila és mivé vált, nagyon megtisztelőnek és büszkének érzem magam. Sok fiatal lányt fog inspirálni.”
Azért is izgalmas, hogy ilyen magas szintre jutott sportágában, mert sokáig csak az volt biztos számára, hogy korcsolyázni szeretne. Az nem igazán vonzotta elsőre, hogy ütő is legyen a kezében közben, azonban édesapja unszolására adott egy esélyt a hokinak. És milyen jól tette!
A sport szeretete segítette át a nehézségeken
Hat évesen állt először jégre, akkor még műkorcsolyázó szeretett volna lenni, mivel lenyűgözték a mozdulatok, a könnyedség, az egész sport hangulata. Apja azonban tett egy javaslatot arra, hogy inkább a jégkorongban tegyen egy próbát. Először még ellenkezett, mivel a tülszoknyás, kellemes zenei aláfestéssel dolgozó sportolók edzései jóval vonzóbbak voltak számára. Azonban apja kérte, bízzon benne, hogy élvezni fogja.
Kislányként még nem tudott lánycsapatban játszani, ugyanis olyanok nem igazán voltak. Többnyire fiú csapatokban játszott, ahol elmondása szerint legtöbb csapattársa kedves és befogadó volt. Amikor azonban bármilyen atrocitás érte, a sport iránti szeretete erősebb volt a fájdalomnál, amit okoztak neki. Hamar túllendült a bántalmazásokon, amelyek időről időre el tudtak durvulni, leginkább szülői irányból. Csapattársai szülei ugyanis gyakran mondogatták, hogy lánynak nincs helye a csapatban. Mindez akkor sem enyhült, amikor végre lányokkal is játszhatott, ez alkalmakkor ugyanis a rasszizmus kegyetlensége ütötte fel a fejét, ez pedig már édesapját is mélységesen felháborította. Szerette volna megvédeni lányát, de anélkül, hogy veszélyeztetné jövőjét sportágban.
„A többi szülő minden alkalommal különösen izgatott lett, amikor Laila megérintette a korongot vagy megütötték. Egy játékos végül megütötte Laila fejét, mégis ő kapott büntetést, de a szülők ujjongtak. Megkérdőjeleztük [az ujjongó szurkolók – a szerk.] motivációjukat. Az egész családunk ott volt, így majdnem összetűzésre került sor” – mesélt el egy ominózus esetet Edwards édesapja. Családja döntő szerepet játszott abban, hogy Edwards elérhesse céljait. Édesanyja elmondása szerint a 22 éves profi sportoló nagyon keményen dolgozott, hogy eljusson idáig, ennek ellenére mégis szürreális és igencsak elsöprő élmény volt számukra, amikor kiderült, hogy lányuk kvalifikálta magát az olimpiai csapatba.
„Jégkorongos IQ-ja rendkívül magas”
Edwards fizikai adottságai sokak szerint inkább a kosárlabdához tennék alkalmassá, ám ő ezeket teljesen jól tudja kihasználni korcsolyán állva is. 185 centiméter magas, hosszú karjai vannak, ezek pedig nem éppen a hagyományos csatár jellemzői. Előnye azonban nem csupán ebből van, hanem észjárása is a profizmusát bizonyítja.
Olyan, mint egyfajta irányító, mert képes meglátni a kis, egyszerű passzokat. A megtévesztéseivel és látásmódjával ezeket a kis, rövid passzokat könnyedén végzi el
– fogalmazott John Wroblewski a női válogatott edzője. Hozzátette, meglátása szerint a fiatal tehetség ügyességi játékot játszik, ami csatárként igencsak meglepő a részéről, azonban remekül működik. Ezt nemcsak edzői és családja látja így, hanem a sportvilág megannyi tiszteletreméltó tagja, köztük a Kelce fivérekkel. Ezért is tartották fontosnak, hogy segítsenek Laila Edwards családjának, amikor eljött az olimpia ideje. Nagy család az övék, így a milánói repülőjegyek ára is igencsak borsosra jött volna ki, amit nem engedhettek volna meg maguknak. A Kelce fivérek azonban gyűjtést indítottak, ami lehetővé tette, hogy időben megérkezzenek Laila nagy napjára, és támogathassák a 22 éves tehetséget.
Z generációs ikon, megkérdőjelezhetetlen hagyatékkal
Tekintve, hogy ő az első színes bőrű nő, akinek nemcsak gólt sikerült lőnie a profi ligában, de még az olimpiai aranyéremre is szert tett, örökre beírta magát a jégkorong történetébe. A színes bőrűek már most ikonként tekintenek rá, elsősorban azért, amilyen méltósággal képviseli sajátjait a pályán. Egy Csehországban élő színes bőrű család hosszú levelet írt Edwards-nak, amelyben megköszönték neki, hogy minden gyűlölködés ellenére hősiesen helytáll egy olyan sportágban, amit elsősorban a fehérek dominálnak. Jelentőségteljes példaképnek tartják, mivel hangot is ad annak, tisztában van felelősségével, miszerint inspirálni akarja az alulreprezentált közösségeket.
Tavaly májusban felkerült a Forbes 30 under 30 listára, amiről a közösségi médián keresztül értesült, és rendkívül meglepte a dolog. Nem tagadja, hogy erős imposztorszindrómával küzd, így különösen hihetetlen volt számára, hogy egy listán szerepelhet olyan sportolókkal, akire ő maga is példaképként tekint. Egy interjújában nyilatkozott arról, miként igyekszik trenírozni gondolkodásmódját, hogy ne egy oda nem illő puzzle-darabként tekintsen magára a profi környezetben.
„Fontos tudatosítanom, hogy igenis megérdemlem, hogy a legjobbak között legyek, mert belefektettem a munkát. Igen, fiatal vagyok, de erőmön felül teljesítettem azért, hogy a profik közé tartozhassak. Megtiszteltetés, nem veszem természetesnek, viszont emlékeztetnem kell magam arra, hogy ne felejtsem el jól érezni magam közben” – fogalmazott. Arról is beszélt, milyen fantasztikus élmény számára éppen akkor ér el ilyen eredményeket, amikor az összes sportágban, világszerte tapasztalható egy hatalmas változás a nők részéről. Egyre több profi versenyző van, egyre sikeresebbek és egyre nagyobb támogatottságnak örvendhetnek.
(Borítókép: Laila Edwards a 2026-os téli olimpián Milánóban 2026. február 19-én. Fotó: Bruce Bennett / Getty Images)
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
