Orbán Viktor és Magyar Péter is felkeresné a világ leghíresebb jövendőmondó helyét, a „világ köldökét”, az Omphaloszt, azaz a Delphoi jósdát. Felgyalogolnának a szent úton a mitikus Parnasszosz-hegy (Parnasszus) délnyugati lejtőjén, megállnának 570 méteres magasságban az Apollón templom bejáratánál, befizetnék a megszabott díjat, benyújtanák ólomtáblácskára rótt kérdésüket (ki nyer április 12-én?), majd türelmesen várakoznának a bejáratra vésett felirat alatt: „Ismerd meg önmagadat!”. Ha nagyon fülelnek, hallanák a legbelsőbb szentélyben transzba esett papnő, Püthia kiabálását, sírását, artikulátlan beszédét,
majd megkapnák a választ, ami szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, olykor egyenesen érthetetlen.
Ezért kizárólag rajtuk múlna, hogyan értelmezik, mit hámoznak ki, erőt, vagy bizonytalanságot merítenek-e a következetesen ködös válaszából.
Az ókori görögök minden nagyobb közösségi döntés, vagy háború előtt felkeresték és kikérték Püthia véleményét.
Ahogy a világhódító Nagy Sándor (a „Fiam, legyőzhetetlen vagy!” rémült választ kapta a megragadott és templom felé húzott papnőtől, aki azt mondta Nagy Sándornak, hogy aznap nincs félfogadás),
Amaszisz egyiptomi fáraó, megszámlálhatatlan más ókori uralkodó, és egyszerű emberek sokasága is. De még a pragmatikusabb rómaiak is rendszeresen az orákulum elé járultak életbevágó kérdéseikkel. Ezer éven keresztül – időszámításunk előtt körülbelül 700-tól egészen időszámításunk után 385-ig – folyamatosan működött a kultuszhely, amikor is a kereszténységet államvallássá tevő Theodosius római császár betiltotta a jövendölést és bezáratta a Delphoi jósda kapuit.
Legtöbbet Plutarkhosztól, a nagy jelentőségű, görög származású római történetírótól tudunk a Delphoi jósdáról (annyira hiánypótló szerző, hogy legfőképpen az alapműveként számon tartott „Párhuzamos életrajzok” 22 kötetes művéből ismerjük a görög és római múlt uralkodóit, hadvezéreit és államférfiait). Plutarkhosz ugyanis az időszámításunk utáni első és a második század fordulója tájékán Delphoiban szolgált papként. Beszámolója szerint az Apollón templomot egy természetes gázforrás köré építették, ahol a víz és a szikla repedései édes illatú gázt, úgynevezett pneumát termeltek. Évente néhányszor, meghatározott napokon a kiválasztott papnő, a Püthia, a pneuma közepén ült egy háromlábú széken, és annyit lélegzett be belőle, hogy transzba essen.
Kimerítő megpróbáltatás volt számára a jóslás, mert nem ritkán hisztérikus rohamot kapott, vagy akár össze is esett.
Érdekes, hogy a mindenkori Püthiát nem médiumnak, inkább afféle „edénynek” tartották, amin keresztül a föld mélye és Apollón üzen. Plutarkhosz azt állította, hogy az ő idejében kevesebb pneuma szállt elő a sziklákból, mint korábban, ami a templom népszerűségének csökkenéséhez vezetett.
Mennyire volt gáz?
Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy önszuggesztióval gerjesztett pszichológiai vagy vallási eksztázis történhetett a Parnasszosz-hegy kies, mitikus, rituális környezetében. De a tudósok mindig is gázokra gyanakodtak. Az első modern ásatások azonban nem találták vulkánosság nyomait a hegy közelében. Mivel sokáig úgy vélték, hogy gázok csak vulkánok révén szabadulhatnak ki a földből, mendemondának könyvelték el az ősi beszámolókat. Aztán jött John Hale amerikai régész és Jelle Zeilinga de Boer holland-amerikai geológus és rendet tettek a fejekben.
Találtak két aktív tektonikus lemezt határoló törésvonalat a Delphoi templom alatt. A lemezek mozgása pedig földrengéseket és más geológiai aktivitásokat okozhatnak, beleértve a gázok kibocsátását is. Amikor két tektonikus lemez egymáshoz dörzsölődik egy törésvonal mentén, a súrlódás elegendő hőt termelhet ahhoz, hogy a földkéregben lévő szilárd szénhidrogéneket gázzá alakítsa.
És ha elegendő lyuk vagy csatorna van, akkor ez a gáz a felszínre emelkedhet, hasonlóan ahhoz, amit az ókori szerzők Delphoiban leírtak.
Márpedig a hegy alapkőzete porózus bitumenes mészkő, ami gazdag szénhidrogénekben, például etánban, metánban és etilénben – ahogy azt sejtették. De a lehetséges „szent gázok” között felmerült a szén-dioxid is.
Pontosan mit szívtak be a delphoi orákulumok?
A római Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusai egy tanulmányban a szén-dioxid és metán mellett tették le tudományos voksukat. Szerintük ez a földből szivárgó gázkeverék, főleg a metán okozta oxigénhiány (hypoxia) idézhette elő a delphoi papnők extázishoz hasonló pszichedelikus transzállapotait.
John Hale és Jelle Zeilinga de Boer azonban az etilén mellett kardoskodnak. Már csak azért is, mert Plutarkhosz és más ókori források édeskés illatú gőzt említenek: ez az egyszerű szénhidrogén a világon az egyik legszélesebb körben előállított szerves vegyület, a műanyagok építőköve az iparban. A mezőgazdaságban pedig a gyümölcsök érésének elősegítésére használják. (A papírzacskóba tett zöld banán gyorsabban érik, mivel saját etilán-kibocsátása saját érését segíti. De ha almát teszünk mellé, akkor az is.) Régebben az etiléngázt sebészeti altatógázkén is használták, de 20 százalékos koncentrációban belélegezve már eszméletvesztést okoz.
Na és megváltozott tudatállapotot. Az etilénnel szemben sem a metán, sem a szén-dioxid nem pszichoaktív gáz, nagy dózisban leginkább szédülést és fulladást okozhatnak, de nem eufóriát.
Eltilén hatása alatt álló emberek viszont tisztán gondolkodnak és reagálnak, de furcsán beszélhetnek vagy viselkedhetnek.
Izgatottá válhatnak, sikíthatnak vagy görcsöket kaphatnak, és előfordulhat, hogy nem emlékeznek arra, mi történt, amíg a gáz hatása alatt álltak. Az etilén tehát tökéletesen illik az ősi pneuma leírásához.
Az etilénhez hasonló gázok rendszeres belélegzése azonban komoly egészségügyi kockázatokkal jár. Plutarkhosz megjegyezte, hogy
a gázok belélegzése lerövidítette a papnők életét, és ritka esetekben akár meg is ölhette őket.
A templom fénykorában több papnő is osztozott a jósnői tisztségben, mivel fizikailag rendkívül megterhelő volt transzállapotba kerülni. Püthiának lenni nagy megtiszteltetésnek számított, de nem egy légies élményekben utazó szárnyaló hivatás, hanem inkább óriási fizikai teher volt.
Mivel kis koncentrációban eufóriát okoz, nagyobb dózisban viszont eszméletvesztést, nehéz lehetett stabil „jósló transzot” kiváltó megfelelő arányokat fenntartani. Ezért egyes kutatók inkább etilén plusz némi metán és más hidrokarbon gázok komplex gázkeverékét feltételezik a sziklákból fakadó orákulum-gáz lehetséges összetételének.
Gázban van az erő
Ma már tudjuk tehát, hogy a tektonikus lemezek elmozdulása akkor is képes gázokat termelni, ha nincs jelen vulkánosság. Kutatók szerint Delphoi híre csak addig tartott, amíg ezek a gázok szivárogtak.
mihelyt a törések inaktívvá váltak, vagy megváltozott a hidrokarbonátokban gazdag VIZEK járása, a jóslatok „ereje” is eltűnt.
Ma nem párolognak orákulum-gázok a Parnasszosz hegy délnyugati lejtőin, de bármikor újra mocorogni kezdhetnek a Delphoi alatti kéreglemezek. És akkor már csak jól kell értelmezni a homályos, metaforikus, költői mondatokat. A placebo-hatás, az önszuggesztió, vagy ahogy a modern pszichológiában hívják, az önbeteljesítő „projektív technikák” akár meg is valósíthatják a jövendöléseket.
Fotó: Wikipedia
Aszerint válik be (vagy nem) a jóslat, ahogyan értelmezzük
Sajnos ez nem jött össze a mesésen gazdag (kis-ázsiai, mai Nyugat-Törökország területén uralkodó) lüd királynak, Kroiszosznak (alias Krőzusnak, időszámításunk előtt 595–546). Nevéhez fűződnek a történelem első, tisztán arany és tisztán ezüst pénzérméi, az első általánosan elfogadott fizetőeszközök, aki azzal a kérdéssel fordult Apollón jósnőjéhez, hogy hadat indítson-e a perzsák ellen. A válasz így hangzott: „Ha Kroiszosz átkel a Halüsz folyón, nagy birodalom dől meg!”
Krőzus optimistán saját győzelme jóslataként értelmezte a mondatot és legott megtámadta Perzsiát. A háborút azonban elvesztette, birodalmát pedig elfoglalták a perzsák. Hiába élt panasszal Püthiánál, hogy becsapta őt. A papnő azzal védekezett, hogy jóslata igaznak bizonyult: valóban egy nagy birodalom omlott össze a háború elindításával.
Ha lennének gázok és üzemelne a Delphoi jósda, akkor az egzaltált Püthia olyasféle válasz adna a hegyre felkapaszkodó Orbán Viktornak és Magyar Péternek: „Ne higgyetek a közvélemény-kutató cégeknek, aki nyer, az visz mindent. Vagy nem. A jövő előtettek áll”. Ezek után már csak helyesen kellene értelmezni a dodonai mondatokat és már készülhetnének is a hangzatos és veretes pártstratégiák.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
