Az erotikus zsánerben igenis van keresnivalójuk az idősebb nőknek is, a szexuális vágyakozás nem szűnik meg 50 fölött. Nicole Kidman is odatette magát a Jókislányban, kicsit se rajta múlt, hogy végül a BDSM-dráma nem sült el a legjobban, és ahhoz képest, hogy az A24 gyártása volt, túl sok extra nem szorult bele. Most pedig A múmia sztárja, Rachel Weisz lépett a ledérség útjára a Netflixen március 5-én bemutatott Vladimirben, amelyben egy kreatív írás professzort alakít a színésznő, akinek egyszerre kezd el széthullani a házassága annak köszönhetően, hogy ugyancsak az egyetemen oktató férjéről kiderül, egyetemista lányokkal szűrte össze a levet, s érkezik a katedrára egy új adjunktus, Vladimir (Leo Woodall) személyében, aki fiatal csődör, és egyből magára rántja a kiéhezett tanárnő sóvárgó tekintetét.
A Vladimirt elsősorban a női főszereplő, Rachel Weisz pőre és szemtelenül vicces alakítása teszi irtó szórakoztatóvá. Készítői részről a professzornő karakterét erősítik az olyan húzások, mint az állandó narrálás. Hősnőnk folyamatosan kommentál mindent, áttöri a negyedik falat és a nézők felé kacsintgat, ennek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy a tanárnő fejében járunk. Ismerjük minden gondolatát és vágyát, ez utóbbiak közül akad is jó néhány, és legfőképp a piszkosabb fajtából.
Vetkőzés a Netflix új sorozatában nincs nagyon, de a túlfűtött hangulatot, a ki nem mondott, de jelenlévő szexuális súrlódásokat mégis nagyszerűen érzékelteti a Vladimir. Rachel Weisz figurájának a lehető legártatlanabb pillanatokban kalandozik el a fantáziája, és bár a textil többé-kevésbé mindenkin rajta marad, az elképzelt szexjelenetek így is elérik a hatásukat, és valóban dögösek. Még úgy is, hogy simán rá lehetne fogni, hogy egy minőségibb wattpad-sztoriról van itt szó mindössze. Ám Weisz lelkes alakítása így is elegendőnek bizonyul, hogy a többnyire a pocsolyában fetrengő erotikus zsánerbe leheljen egy picike életet.
Szimpatizálni amúgy egészen könnyű a tanárnővel, aki a nemtörődöm férjével, Johnnal (John Slattery) él együtt, de a nyitott házasság ellenére nem úgy pattog a szikra közöttük, ahogy azt a nő szeretné. Kapóra jön tehát Vladimir (Leo Woodall), akinek neje és kisgyereke van, de azok a kidolgozott vállak, hátizmok és persze bicepszek nem könnyítik meg Rachel Weisz karakterének dolgát, akinek a szexéhsége részről részre csavarodik egyre feljebb, mintha valaki egy gombot nyomogatna.
Leo Woodall amúgy hozzátette már a magáét ehhez a se veled, se nélküled történetmeséléshez, az ugyancsak netflixes Egy nap című sorozatban is ügyesen játszotta a szépfiút, és hasonlóképpen a Vladimir címszerepében is hozza a kötelezőt. Nem rajta múlik, inkább Weiszen, hogy a széria nem hasal el, a professzornő azt a fajta önironikus feketehumort hozza nekünk tálcán a képernyőre, ami miatt az olyan nagyöreg stand-uposokat, mint a mostanra cancelt kapott Louis C. K-t és Ricky Gervaist megszerettük. Persze itt fiktív a környezet, de mégis hihetően mesél a Vladimir az öntömjénező, álértelmiségi egyetemi tanárok közegéről, és arról, hogy valójában a katedra sem nagy akadály, ha egy tanár rá akar mászni a diákjára, vagy éppen fordítva.
Nem érdemes többet belelátni, mint amennyit ad a Vladimir, de egészen ügyesen kritizálja a sorozat a mai modern társadalmat, a nyitott házasságok működésképtelenségét, a túlzott PC-hozzáállást, hogy az egyetemi professzort teszik felelőssé, ha a hallgatói kényelmetlenül érzik magukat a jelenlétében, és ezt beköpik a vezetésnek. Humorba csomagolva, a felszínt megkapargatva azonban még így is elgondolkoztat a sorozat, ami bravúr. Ahhoz képest, hogy tényleg annyiról szól, hogy a szexéhes Rachel Weisz igyekszik visszafogni magát, és nem rászállni az adjunktusra.
Aztán nem lehet szó nélkül elmenni a csípősre sikeredett nyitójelenet mellett sem, a Vladimir azzal kezd, hogy Weisz karaktere arról panaszkodik, nem vágynak már rá a férfiak, a lánya nem érti, a diákjai szerint az előadásmódja elavult… és hirtelen meglátjuk, hogy egy székhez láncolva ott raboskodik a nőnél a férfi főszereplő, a vágyai tárgya, Vlad.
Hogy miképp jut el idáig a sztori, még csak nem is túl nagy időbefektetés kideríteni, mert üdítő módon ezúttal munkára fogták a vágókat az alkotók, és a félórás formátumra szavaztak, ahogy minden hasonszőrű produkciónál illene amúgy.
Jól látszik, hogy a sallangmentesség mennyire jól áll egy ilyen szériának, szinte vissza kell fognia magát az embernek, hogy ne darálja le egyszerre. Rachel Weisz ellentmondást és szemérmességet nem ismerő játéka már csak a hab a tortán. Lehet, hogy a Netflix újdonsága nem írja majd be magát a nézettségi listák elejére, és az is esélyes, hogy második évadot sem kap, de azt is mutatja, hogy nem rossz döntés néha az eredeti kitalálót is bevenni a buliba. Meg vagyok győződve, hogy a könyv írónőjének, Julia May Jonasnak az alkalmazása garantálta, hogy a lelkület az maradjon, mint az alapanyagé volt. A párbeszédekről és a monológokról süt ugyanis a jó íráskészség, és a ponyvaszerű, pezsgő irodalmiság, némi erotikával nyakon öntve.
7,8/10
A Vladimir mind a nyolc része a Netflixen nézhető meg.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
