Almásy László 1895. augusztus 22-én született a család borostyánkői várában, amely ma a burgerlandi Bernsteinben található. A birtokot nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt. Apja, Almásy György neves Ázsia-kutató volt. Nem voltak grófok, hiszen a család jómódú, de köznemesi ágából származtak.
Rommel szolgálatában
László eleinte nem lépett tudós felmenői nyomdokaiba, tudniillik gyermekkorában inkább a technika, a motorok világa érdekelte: a gépkocsik és a repülőgépek. A kőszegi középiskolát apja akaratára 1909-ben egy londoni magániskolára váltotta, ahol 1913-ban érettségizett. A fiú 17 éves korában pilótajogosítvány szerzett, két évvel később pedig már a maga építette géppel repült. Részt vett az első világháborúban, amelyben több kitüntetést is szerzett, mint hadirepülő.
Az első világháború után visszatalált másik gyermekkori szenvedélyéhez, az autóhoz. Az 1920-as években autóversenyeken szerepelt. Szombathelyen az osztrák Steyr Művek kereskedelmi képviselője lett. Érdekesmód épp a gépkocsik révén került kapcsolatba Afrikával, a sivataggal. Cége megbízásából 1926-ban elsőként utazott autóval a Nílus mentén Szudánba. Javaslatára autós szafarikat kezdtek szervezni, minden expedíción új gépkocsitípust próbált ki. Beutazta Tanganyikát, Kenyát, Ugandát, Szudánt, és a sivatagon át jutott el Alexandriába és Kairóba, ahol repülőiskolát alapított. Líbiában addig ismeretlen fennsíkot (Gilf Kebir), az Uvainat-hegység barlangjaiban történelem előtti sziklafestményeket talált. Az 1930-as években a Szahara belső homoktengerének feltérképezésével szerzett hírnevet.
A Nílus egyik szigetén egy magyaráb nevű berber törzsre bukkant, amelyről azt feltételezik, hogy a XVI. században II. Szulejmán oszmán szultán által odahurcolt magyar hadifoglyok leszármazottai.
1941-ben a német hadsereg, mint a sivatagok kiváló ismerőjét, kikérte Magyarországról, és a Rommel vezette Afrika-hadtesthez vezényelték, ahol tanácsadóként és mélységi felderítőként szolgált. A német légierő tisztjeként Heinkel és Junkers gépeket vezetett. 1942 nyaráig – amikor a németek visszavonulásakor visszatérhetett Magyarországra – többek között német ügynökök sivatagon való átjuttatásával foglalkozott. A háború után a német hadseregben végzett tevékenysége miatt háborús bűnökkel vádolták, majd a kommunista hatóságok kettős ügynöknek is tartották. A per során azonban tanúk igazolták, hogy Almásy a háború alatt budapesti zsidókat mentett, ezért a népbíróság végül felmentette a vádak alól
Film és valóság
Az angol beteg (The English Patient) című, kilencszeres Oscar-díjas filmet, amelynek főhősét Anthony Minghella, a rendező és forgatókönyvíró Almásy Lászlóról mintázta, kevés köze van az eredeti történeti személyhez, és maga a film cselekménye sem mutat kapcsolatot a valósággal.
Almásy esetében a repülőgép nem pusztán úri passzió, költséges szórakozás, hanem a sivatag felkutatásának alapvető eszköze volt.
A háború alatt olyan eszköz, amellyel a sivatagot alaposan ismerő katonai repülő ügynököket juttathat át az ellenség vonalain. A valós Almásy László 1941 nyarán részt vett egy repülőgépes vállalkozáson: az angol vonalak mögött a Nílus közelében szállt le azzal a feladattal, hogy az egyiptomi hadsereg angolellenes katonatisztjeit vegye a gép fedélzetére és szállítsa vissza Líbiába. A leszállás sikerült, de a tisztek nem jelentek meg a találkozó helyén, és így dolga végezetlenül tért vissza.
Az angol beteg Almásyja tudatosan zárkózott el a kor problémáitól, aki szerelméért cserébe kiszolgáltatta barátait és ismerőseit a német hadseregnek. Nagy Miklós Mihály katonai szakíró, a hadtudomány kandidátusa szerint ezzel szemben az igazi Almásy rákényszerült arra, hogy válaszoljon a korszak súlyos kérdéseire. Az életművész alakját felváltotta a tudós Szahara-kutató, az úri vadászt az elkötelezett repülési szakember, észrevétlenül sodródott a nagy döntés felé. Amikor Rommel mellé került, úgy tűnt, hogy a magyar vezérkar döntésén keresztül mentesül önálló értékítélet, állásfoglalás alól. Az afrikai hadszíntéren bekövetkezett német összeomlás után, és az azt követő években nemzetközi hírneve és hatalmas repülőtudása révén bizonyára elhagyhatta volna Európát, megszökhetett volna, ám ő a háború végéig maradt, és ezzel óhatatlanul állást foglalt. Egyéni tragédiája, hogy a háború zűrzavarában a vesztes oldalán kötött ki, és a népbírósági tárgyalás után végleg el kellett hagynia hazáját.
A filmben a teste szinte teljesen megégett egy repülőgép-zuhanás után, a valódi Almásy viszont kiváló pilóta volt, és bár számtalan úton vett részt, nem szenvedett ilyen sérülést. Ahogy nem kolostorban hunyt el fájdalomcsillapítókkal túladagolva, hanem 1951-ben, a salzburgi Werhle-szanatóriumban amőbás dizentéria (vérhas) miatt, amelyet egyik útján szedett össze. Halálos ágyán értesült arról is, hogy a kairói Sivatagkutató Intézet tiszteletbeli elnökévé nevezték ki.
A rossznyelvek szerint az igaz Almásy és a filmbeli főhős csupán annyiban hasonlítottak, hogy mindketten sokat dohányoztak.
Ezért Almásy László kalandos élettörténetének hiteles megfilmesítése, amelynek A magyar beteg vagy A sivatag megszállottja is lehetne a címe, egyelőre várat magára. Életéről 2024-ben Tari Tamás Viktor írt könyvet A homok atyja – Almásy László titkos élete címmel.
(Borítókép: Almásy László és Zichy Nándor 1931 körül. Fotó: ullstein bild / Getty Images)
