A James Webb Űrteleszkóp segítségével mélyebbre láthat az emberiség az univerzumban, mint valaha, ugyanis az eszköz képes hihetetlen távolságokban lévő galaxisokat megfigyelni. A legtávolabbra lévő 2025-ben jelentették be, amit most hivatalosan is megerősítettek, ez pedig a MoM−z14 jelzésű galaxis − írta az IFLScience.
A rövidítés a Mirage or Miracle (Délibáb vagy csoda) kifejezésből származik, az űrteleszkóp felfedezése ezzel bizonyította, hogy a távolinak tűnő objektum valóban létezik. A MoM−z14 fénye 280 millió évvel az ősrobbanás után érkezett meg a Földre, egy olyan időszakból, amikor az elméleti modellek szerint a galaxisok még csak formálódtak.
A galaxis felfedezése azonban megkérdőjelezi ezeket a modelleket, mivel ez százszor fényesebb, mint amit az elméleti tanulmányok jósoltak, ami arra utal, hogy a galaxis rendkívül aktív volt és rohamtempóban öregedett. Jacob Shen, az MIT kutatója szerint egyre nagyobb szakadék tátong az elmélet és a megfigyelés között az univerzum korai időszakával kapcsolatban, amely új kérdéseket vet fel a jövőbeli kutatások számára.
Meglepő anyag jelent meg a galaxisban
Ami különleges a MoM−z14-ben, az a nitrogén jelenléte, méghozzá jóval nagyobb mennyiség, mint amennyit addigra elő tudott volna állítani. Ez azt sugallja, hogy a korai univerzum körülményei eltérhettek attól, amit korábban a tudósok gondoltak, és a távoli csillagok megértéséhez a saját galaxisunk csillagait kellene előbb megvizsgálni.
Az újonnan felfedezett galaxis olyan jeleket is mutat, hogy megtisztította azt a sűrű, semleges hidrogénködöt, amelynek az akkori univerzumban jelen kellett lennie. Azoknak a csillagoknak az erőteljes fénye ugyanis kulcsfontosságú volt ebben. A tisztulás akkor következik be, amikor a fény kiszakítja az elektronokat a hidrogénatomokból, és ionizálja azokat. Mivel az univerzumban lévő hidrogén elektronok nélkül keletkezett, és ez már a második alkalom, hogy ez bekövetkezik, ezért ezt az időszakot a reionizáció korszakának nevezik.
Az ebből az időszakból származó galaxisok tanulmányozása további nyomokat adhat az univerzum történetének erről a rejtélyes korszakáról, de nehéz megtalálni őket. Az univerzum tágulása miatt ezeknek a galaxisoknak a fénye hosszabb hullámhosszúságúra nyúlik, így ezek az objektumok vörösebbnek tűnnek. De más okok miatt is változik a színük, ezért ezeket spektrográffal kell nyomon követni, amely megerősítheti, hogy mennyire tolódott el a fény vörös irányba, és így megadja, hogy milyen messze van.
Pascal Oesch, a Genfi Egyetem munkatársa úgy véli, hogy a galaxisok távolságát a képekből becsülhetjük meg, de ami igazán fontos, hogy részletesebb spektroszkópiával kövessük és erősítsük meg, hogy pontosan tudjuk, mit látunk és mikor.
Ismerd meg Kapu Tibor inspiráló történetét, akit a szabadság utáni vágy végül a csillagok közé emelt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
