Idén, február 25. és március 1. között, a Planet Budapest 2026 rendezvénysorozat részeként tartották meg a Planet Expo nevet viselő üzleti fórumot. Az eseményen magyar vállalatok, startupok mutatták be innovációikat és termékeiket, amelyek egy-egy lépést jelenthetnek a fenntartható fejlődésben. A kiállítást háromnapos konferenciasorozat kísérte, amelynek harmadik, a Hungarian Water Partnership által szervezett napja „A víz jövője” címet viselte. Az esemény Afrika, Európa és Ázsia vezető vízügyi szereplőit vonzotta Magyarországra, hiszen a vízbiztonság közös ügyünk.
Az előadása visszatérő fogalma volt a vízbiztonság. Mindenkinek lehetnek elképzelései, gondolatai, mit takar a kifejezés. Megosztaná velünk, a szakma pontosan mit ért ez alatt?
A vízbiztonság, azt jelenti, amikor van elegendő mennyiségű és minőségű ivóvíz, hozzáférés van a szennyvízkezeléshez, a gazdasági tevékenységek elvégzéséhez is kellő minőségű és mennyiségű víz áll rendelkezésre, és védve vagyunk a vízhez kötődő katasztrófáktól. Fontos kitétel, hogy elég víz jut az egészséges ökoszisztéma táplálásához, és megvan bennünk a képesség arra, hogy a vízgazdálkodást fenntartható rendszerbe szervezzük. Rövidebben, a mindenki számára elérhető biztonságos vízellátást jelenti, úgy, hogy közben a természetet sem pusztítjuk el.
Fotó: Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány/Rácz Tamás
Az előadásában úgy fogalmazott, hogy ha a klímaváltozás a cápa, a víz a cápa foga. Elmondaná, mit értett ez alatt a kép alatt? Hogyan függ össze a klímaváltozás és a vízbiztonság?
A kép arra utal, hogy a klímaváltozás hatásait túlnyomórészt vízzel kapcsolatos jelenségeken keresztül érzékeljük. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy egyre gyakoribbak a hirtelen árvizek vagy az özönvízszerűen lezúduló csapadék. Ha belegondolunk, akkor látjuk, hogy a megszokott életmódunk feladására késztető válságok nem annyira a hőmérséklet emelkedéséről szólnak, a leggyakrabban inkább valamilyen vízzel kapcsolatos természeti csapás változtatja meg radikálisan a közösségek életvitelét. Sajnos napjainkban is vannak társadalmak, amelyeket bedöntött a vízválság, és a vízzel kapcsolatos konfliktusok száma 2019 óta 70 százalékkal növekedett a Földön.
Milyen módon történhetnek ezek a krízisek? Tudna erre példát mondani?
Sokan emlékezhetnek arra, miként indult a szíriai polgárháború. Két évig olyan szárazság volt, amire a térségben kilencszáz éve nem volt példa. Az ország egy jelentős részében megszűnt a mezőgazdasági termelés lehetősége, másfél millió ember kényszerült elhagyni az otthonát. Ők beáramlottak a nagyobb városokba, ahol felbomlott az etnikai csoportok közötti kényes egyensúly. Ami ezután következett, az ma már történelem.
De nem kell ennyit sem visszamenni időben. A jelenleg zajló iráni háborút megelőző években már lehetett tudni, hogy az ottani gazdálkodás és a vízellátás anomáliái miatt eszkalálódni fog a helyzet. Az országnak kilencvenmillió lakosa van, a népesség felének nagyon súlyos vízproblémákkal kellett szembenéznie. Ez már önmagában feszült helyzetet eredményezett, a direkt támadások nélkül is.
Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy csak Európán kívüli térségeket érint a probléma.
Közép-Kelet Európában is növekszik a száraz időszakok hossza és a pusztító ereje. Viszont az európai vízügyi irányelvek évtizedeken keresztül a víz minőségére vonatkoztak. Azt próbálták keretbe foglalni, hogy ne szennyezzünk, vagy ha szennyezés történt, azt számoljuk fel, illetve korlátozzuk a szomszédos országra áthárított részét. Ugyanakkor alig foglalkoztak azzal, hogy miként osszuk meg a rendelkezésre álló vizet. Pedig ez súlyos kérdés lehet a közeli jövőben, súlyosabb, mint a valamennyire működő vízminőség javítását célzó kérdések.
A döntéshozók felismerték ennek a jelentőségét?
Nagyon bízom benne. Egy műhelymunka már elindult. Konkrét szabályozás nincs, az európai szabályalkotás menete nem gyors, de ebbe az irányba mennek. Magyarország már rég felismerte ezeket az igazságokat, mi Bős-Nagymaros óta tudjuk, hogy ebbe az irányba is gondolkodni kell.
Egyre több szó esik a Föld erőforrásainak végességéről. A Föld vízkészlete hány milliárd ember számára tudja biztosítani a biztonságos vízellátást, lehet erről érdemi állításokat megfogalmazni?
A választ egy jó hírrel kezdem. A vízbiztonság egy, a jelenleginél sokkal jobb vízgazdálkodás mellett a mostaninál jelentősen több ember számára is elérhető lenne. Becslések szerint a Föld lakóinak száma az évszázad végére 11 milliárd főnél fog tetőzni, ehhez kell alkalmazkodnunk.
Fotó: Planet Budapest/Berecz Valter
Fontos tudni, hogy ma a mezőgazdaságra és az élelmiszertermelésre fordítjuk a felhasznált édesvíz 80-85 százalékát. Ezt az arányt csökkenteni kell, ez korszerűbb technológiák mellett megoldható. Egyéb lehetőségeink is vannak, például a tengervíz sótalanítása. Az Öböl-országok zömmel már ma így oldják meg a vízellátásukat, beleértve a mezőgazdasági számára biztosított víz előállítását is. A másik út a víz (tisztítás utáni) visszaforgatása, ezzel a mainál sokkal több fogyasztható vízhez tudnánk hozzájutni.
Van azonban egy nagyon rossz irány, amikor a szomszédtól akarjuk elvenni az édesvizet. A nullösszegű játszmaként elképzelt vízgazdálkodás lényege, hogy én elveszek a másiktól, így neki kevesebb lesz. Ez egy csepp vizet sem termel. A problémát nem oldja meg, csak áthelyezi, sőt konfliktussal egészíti ki.
Ha egyetlen üzenetet kellene hagynia a jövő diplomatái számára, akik 2050-ben fogják vezetni a vízügyi tárgyalásokat, mi lenne az?
Szóljon úgy ez az üzenet, hogy az adott térség véges vízkészletének a felhasználását a felek ne egy nullösszegű játszmaként fogják fel, mert abból biztosan konfrontáció lesz. A megoldás a kiszámítható együttműködés, a technológia és a tudomány fejlődése. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legnagyobb vízfogyasztó maga a természet. Az ő a működésétől pedig mindannyian függünk.
Rengeteg innovációt, kreatív megoldást láthattunk az Expón. Ön szerint mi kell ahhoz, hogy egy magyar innováció úgy legyen sikeres, hogy közben a környezeti problémák megoldásához is hozzájáruljon?
A műszaki innovációk és a környezeti fenntarthatóság összekapcsolása és összehangolása nem különleges magyar kihívás, az egész világra igaz. Minden beruházásunk egyszerre hat a humán, a természeti, valamint az épített tőkére és a társadalom működésére. De nem csupán hatást gyakorlunk rájuk, hanem átalakítjuk őket, azzal a céllal, hogy többletértéket hozzunk létre. Ez akkor lehetséges, ha a kiváltott hatások – beleértve a mellékhatásokat – mindegyik tőkefajtára kivetítve számba vehetők és ezek mérlege pozitív.
Jelenleg a természeti tőkét gyakran ingyenesnek és végtelennek tekintjük, holott nem az. Túlhasználjuk, úgy viselkedünk, mint az az ember, aki a bankszámlája kamatjaiból akar megélni, de közben már a törzstőkét költi. A kamatok is elkezdenek csökkeni, pedig mi mindannyian gyarapodni szeretnénk.
Sok fenntarthatósági esemény küzd a „greenwashing” vádjával. Hogyan szűrték ki a kiállítók közül azokat, akik csak marketingcélból zöldek, és hogyan biztosították, hogy a Planet Expo valódi technológiai megoldásokról szóljon?
Az új technológiák tesztje mindig a valós tapasztalat. A kiállítókat fél éven keresztül a legjobb tudásunk szerint mértük. Vizsgáltuk, milyen problémát kívánnak orvosolni, a megoldás mennyire működőképes, és néztük, milyen hatásai vannak, illetve a piacon is megállja-e a helyét. Valamint magát a vállalkozásokat is néztük, hogy van-e bennük életerő.
Fotó: Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány/Rácz Tamás
A Planet Expo egyik célja az innováció bemutatása. De elegendő lehet-e a technológia a problémák megoldására, ha közben a fogyasztásunk folyamatosan nő?
Létezik egy közkedvelt vélemény, miszerint a fogyasztás végtelen növekedése egy véges méretű bolygón nem elképzelhető. Könnyen érthető, de szerintem ez a gondolat elmegy a lényeg mellett. Ha a gazdaság fejlődése egyenlő lenne ugyanazon tevékenységek egyre nagyobb mértékben való ismétlésével, akkor helyes lenne a paradigma. De a technológia fejlődésével az emberiség folyamatosan változtatja a termelés tartalmát. Nem az a cél, hogy ugyanolyan módon, egyre több nyersanyaggal, egyre több energiával és egyre több hulladékkal állítsunk elő egyre többet ugyanabból. A körforgásos gazdaság modellje pont azt célozza meg, hogy kevesebb új anyag felhasználásával, az elhasznált termékeket visszaforgatva, alapanyagként felhasználva bezárjuk az anyagforgalmi ciklust. Nincs olyan fizikai törvény, ami meggátolná, hogy a ma használt technológiák anyaghatékonyságát 300 százalékkal is megnöveljük. Tisztább, jobb technológiák és a körforgásos anyaghasználat segítségével lehet több terméket előállítani úgy, hogy közben a környezeti lábnyom csökken.
A vízfogyasztás is jó példa erre. Lehet úgy használni a vizet, hogy a folyamat végén a szennyvizet kiengedem a természetbe, és újabb tiszta vizet vonok be a működésbe. Ezzel persze csökkentem az elérhető tiszta és friss víz mennyiségét. De lehetőség van arra is, hogy használat után a vizet megtisztítsam és visszaforgassam.
A kiállítók között kimagasló arányban voltak energetikai innovációkat prezentálók. Ön szerint minek köszönhető ez a kiemelt szerep? Világszinten még mindig egyértelmű a fosszilis energiahordozók dominanciája. Ön a kiállítókat szemlélve merrefelé látja a kiutat?
Tény, hogy az egész világra kivetítve az energiafelhasználás olyan ütemben növekszik, hogy a megújuló forrásokból származó energia mennyisége hiába bővül gyorsan, a részaránya nem tud jelentősen növekedni. Ez az arány globális szinten jellemző, Európában kedvezőbb a helyzet.
Viszont hosszú távon elengedhetetlen, hogy az alacsony klímalábnyommal rendelkező energiaforrások felhasználása domináns pozícióba kerüljön. A jelenlegi innovációk egyik iránya – és ezt a Planet is reprezentálta – az energiatárolás technológiájának fejlesztése. Se az energiatermelésünk, se az energiafelhasználásunk nem egyenletes, az eltéréseket ki kell egyenlíteni, ennek megoldása az energiatárolás.
Az utóbbi kétszázötven évben, amióta elindult az iparosítás és az energiafelhasználás gyors ütemben bővült, megjelentek új energiatermelési módok, de egyik régi energiaforrás felhasználása sem szűnt meg. Ma is égetünk fát, szenet, olajszármazékokat, és használunk hasadó anyagokat. A cél az, hogy az energiakosárban minél nagyobb arányban legyenek azok a technológiák, amelyeknek kisebb a klímalábnyoma.
A konferencia részeként mutatták be a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. akkumulátorfejlesztés területét érintő innovációját. El tudná mondani az olvasóknak, mi a lényege a fejlesztésnek, és milyen módon hathat az akkumulátorgyártásra?
Az akkumulátor három fontos alkotóeleme az anód, a katód és a köztük lévő közeg, az elektrolit. Az utóbbi évtizedekben a fejlesztések az utóbbi kettőre irányultak, ez viszont az anódra irányult. A tesztek alapján az eredmény egy minőségi ugrás ígérete a tárolható energia mennyisége és a gyártási eljárás egyszerűsítése terén. A technológiát egy prémium gépkocsimárkán tesztelte maga az autó gyártója, az eredmények nagyon ígéretesek. Belátható közelségben van, hogy a gépkocsi hatótávolsága megduplázódjon, miközben a feltöltési idő és a költségek jelentősen csökkennek. Az már biztos, hogy ha a termék piacra megy, a további kutatás nem fog leállni. A közlekedés folyamatosan fejlődik, akkor is, ha jelenleg tologatják, hogy mikor szüntetik meg a benzines autók gyártását. Egész biztosan a kibocsátásmentes irányba megyünk, a Bay Zoltán Intézet kutatói pedig nagy lépést tettek ebbe az irányba.
Volt olyan kiállító az Expón, amelyre Ön valami miatt külön felfigyelt?
Sok személyes kedvencem van, igazságtalan lenne egyet kiemelni. Inkább szeretném a közös üzenetüket felerősíteni. Mindegyikük azt mondja, hogy létezik megoldás, és ezek a fenntartható fejlődést szolgáló megoldások a piacon is jól értelmezhetőek. A megoldások nem helyettünk fognak cselekedni, mi alakulunk át, mi teszünk a fenntarthatóságért, miközben változtatunk az értékrendszerünkön és felhasználjuk az innovációt. Mindegyik bemutatott megoldás hordozza ezt az üzenetet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
